Nyulak takarmányozása 5

Nyulak takarmányozása 6

Vitaminszükséglet 7

Ásványianyag-szükséglet 8

Energia szükságlet 9

Aminosav szükséglet 10

NYULAK TAKARMÁNYOZÁSA 5

Az abrakfélék (magvak és termések)

A legfontosabb takarmányféleségekhez érkeztünk el. Itt kell hangsúlyoznunk azt, hogy nyulainktól meglehetõsen nagy termelést várunk el. A tenyésznyulaktól azt kívánjuk, hogy az év folyamán gyakran, legalább hat alkalommal, de akár többször is fialjanak, egy fialásra nagy létszámú (8-10 fiókából álló) almot hozzanak világra és fiókáikat jól neveljék, vagyis tejtermelésük megfelelõ legyen. Ezek az elvárt teljesítmények jelentõs táplálóanyag-, vitamin- és ásványanyag-igényt támasztanak. Hasonlóképpen komoly táplálóanyag-igényt jelent az a termelõi követelmény, hogy a választott kisnyulak gyorsan gyarapodjanak, 12-13 hetes korukra elérjék a vágási szokvány alsó határát, és ezen idõszak alatt õrizzék meg jó egészségi, tápláltsági állapotukat. Mindezek következtében a rendelkezésünkre álló takarmányféleségeket úgy kell értékelnünk, hogy kizárólag tömegtakarmányokkal az említett teljesítmények nem érhetõk el. Feltétlenül szükség van arra, hogy nyulainkkal minden korosztályban táplálóanyagokban dús abrakokat is etessünk.
A magvak vagy szemestakarmányok a nyulak energia- és fehérjeellátását szolgálják. Ezek táplálóanyagokban gazdagok, elsõsorban szénhidrát-, vagyis energiatartalmuk nagy. Rosttartalmuk ezzel szemben általában csekély. Többnyire jól emészthetõk, a bennük levõ táplálóanyagokat a nyulak jól értékesítik Viszonylag drága takarmányok, a nyulászok nagy többsége ezeket nem termeli meg, hanem vásárolja. Így a takarékosság mindenképpen javasolható. Felhasználásukat különös gonddal tervezzük meg.
Itt jegyezzük meg, hogy a nyúl nem tartozik a kizárólag szemestakarmányokat fogyasztó állatfajok közé. Emésztõberendezése a rostban gazdagabb, táplálóanyagokban szegényebb, nehezebben emészthetõ tömegtakarmányok fogyasztását is lehetõvé teszi. Ez azt jelenti, hogy a nyúl nem versenytársa a hazánkban nagy jelentõségû baromfinak és sertésnek.
A szemestakarmányokhoz soroljuk a gabonákat, a hüvelyeseket és az olajos magvakat.

Gabonamagvak

Általában tudnunk kell, hogy a gabonamagvak energiában gazdaságok, szénhidráttartalmuk jelentõs részét keményítõ képezi. Ezt fõként az idõsebb nyulak emésztik kedvezõen, a fiatalabbak (5-8 hetes korig) nehezebben. A gabonamagvak fehérjetartalma közepes (10-14 %) és biológiailag nem teljes értékû. Ez azt jelenti, hogy a nyulak számára nélkülözhetetlen aminosavakból (a fehérjék építõköveibõl) keveset vagy nem megfelelõ arányban tartalmaznak. Zsírtartalmuk csekély, ez is fõként a csirában található. Nyersrostban is szegények, ezt a nyulak takarmányozásában mindig figyelembe kell vennünk. Bõségesen tartalmaznak B-csoportbeli vitaminokat és a csirában jelentõs mennyiségû E-vitamin található. Foszforban ugyan gazdagok, de foszforuk nem hasznosul tökéletesen. Mészben szegényebbek, így gabonamagvak etetésekor mészben dúsabb takarmányokat adjunk vagy mészkiegészítésrõl gondoskodjunk.
Az említettek miatt a gabonamagvak eléggé egyoldalú takarmányok és fõként a szervezet energiaellátása érdekében kerülnek nyulaink elé. Ki kell egészítenünk ezeket fehérjével, nyersrosttal, mésszel és többféle vitaminnal is.
A gabonamagvak közül a nyulak számára a legértékesebb a zab. Ízletes, kedvezõ étrendi hatású, a nyulak minden formában, szemesen is szívesen fogyasztják. Táplálóanyag-tartalma kiegyensúlyozott, fehérjetartalma közepes, de ez biológiai értékét tekintve a gabonafélék fehérjéi között a legértékesebb. A többi gabonaféléhez képest zsírban is dúsabb. Érdemes megjegyeznünk, hogy sok úgynevezett "telítetlen zsírsavat" is tartalmaz, amelyek élettanilag fontosak, jelentõs a nyálkatartalma is. Ez szerepet játszik az emésztõszervi megbetegedések mérséklésében, illetve a betegség alatti takarmányozásban. A zab rosttartalma közepes, bár ez jelentõsen függ a minõségétõl is. Soka azt mondják, hogy zabbal szinte a nyúl teljes abrakszükséglete fedezhetõ anélkül, hogy emésztõszervi megbetegedések vagy hiányjelenségek mutatkoznának. Tapasztalták, hogy kedvezõen befolyásolja a tenyésznyulak ivari életét, az anyák tejtermelését. Szinte diétás hatásról beszélhetünk akkor, ha valamivel kedvezõtlen takarmány miatt emésztõszervi megbetegedések jelentkeznének és a zab egyedüli, szemes etetését vezetjük be. Meszet és foszfort viszonylag keveset tartalmaz, így etetése esetén ezek pótlásáról gondoskodni kell.
Sajnálatos, hogy a zab beszerzése nem mindig egyszerû feladat. Ezen kívül a hazánkban termesztett zab többsége mérgezõ toxint tartalmazó gombákkal fertõzött. Termõterülete hazánkban folyamatosan csökken. Ennek oka, hogy terméseredményei nem vehetik föl a versenyt a takarmánybúzáéval, az árpáéval, de fõleg a kukoricáéval. Így a termelõknek inkább az utóbbiak felé fordul az érdeklõdése és ha lehet, akkor nem zabot termelnek. Jelentõs mennyiségben importálunk zabot, de ebben gyakori a kevésbé értékes, léhás tétel. Vásárlás esetén a zabot érdemes átvizsgálni, mert a telt, valóban szemes zab értékes igazán számunkra.
Az árpa követi értékességi sorrendben a zabot. Takarmányozásra fõként az õszi árpát használjuk. Ha a kukoricával hasonlítjuk össze, akkor kitûnik, hogy fehérje- és rosttartalma nagyobb, energiatartalma kisebb, mint a kukoricáé. Az összes táplálóanyagot a nyulak jobban értékesítik, mint a kukorica táplálóanyagait. Az árpát szemes formában is etethetjük, a nyulak szívesen fogyasztják. Emésztõszervi megbetegedések esetén szokás, hogy minden egyebet megvonunk, csak szemes árpát és vizet helyezünk a nyúl elé. Keverékekben 1-3 mm-es szemcsenagyságura õrölve etetjük. Így jobban értékesül, mint szemesen. A napi takarmányadagban 20-40 százalék árpa szerepelhet. Hazánkban gond nélkül beszerezhetõ, felhasználását tulajdonképpen csak az árviszonyok korlátozzák.
Az utóbbi években egyre több takarmánybúzát etetünk a nyulakkal. Régen ezt tiltották, búzát csak emberi fogyasztásra volt szabad felhasználni. Napjainkban bõven áll rendelkezésre, hazai temésátlagai a gabonafélék közül a legnagyobbak, termesztése gazdaságos. A gabonafélék közül a búzában van a legtöbb fehérje (12-14 %) és ezt a fehérjét a nyúl jól hasznosítja. Mint valamennyi gabonaféle fehérjéje esetében, úgy a búzáéra is érvényes, hogy biológiai értéke nem teljes, bizonyos aminosavakban szegény. Etetésekor ezt is figyelembe kell venni. Nyersrosttartalma alacsony, keményítõben viszont dús. Az ásványi anyagok közül jelentõs a foszfortartalma, bár ez nem a legjobban hasznosul a nyúl szervezetében. Mészben szegény, így etetésekor mészkiegészítés szükséges.
A búzát a nyulakkal akár szemesen, akár abrakkeverékben etethetjük. Szívesen állítják be nyúltápokba is, mivel az elõkészítés során csirizesedik és ezzel jobb minõségû, szilárd, kevésbé morzsálódó granulátum készíthetõ. A nyúl takarmányának 20-30%-ában kaphat búzát úgy, hogy emellett feltétlenül kell nyersrostban gazdag tömegtakarmányt is adagolnunk.
Hazai abraktakarmányaink közül a kukoricát termesztjük a legnagyobb mennyiségben. Ez a legkönnyebben beszerezhetõ abrak, csak a legritkább esetben, a leginkább aszályos években lehet gond a kukoricavásárlás. A nyulászok is leginkább kukoricát termesztenek akkor, ha ilyen célra valamekkora földterület rendelkezésükre áll. A kukorica táplálóanyag-tartalmát a többi gabonaféléhez viszonyítva a nyúl gyengébben értékesíti. A kukoricának több elõnye, de sok hátránya is van.
Energiában a leggazdagabb, fehérjében viszont a legszegényebb gabonaféle. Ez a fehérje biológiai értékét tekintve is eléggé kedvezõtlen, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosavakban szegény. A kukorica sok karotint tartalmaz, aminek fontos élettani elõnyei vannak. Egyoldalúan hizlaló takarmány, tenyésznyulak adagjában csak korlátozottan etethetjük. A sok kukoricát fogyasztó tenyésznyulak ugyanis elhíznak, a nõstények gyengén ivarzanak, nem hajlandók párzásra, vagy az eredményes pároztatás után is üresen maradnak. Ezért a sok-sok gyakorlati tapasztalat alapján a tenyésznyulak részére csupán 10-20 % javasolható.
Ennyi kukoricát azonban csak nyolchetes életkor után célszerû etetnünk. A fiatal, 4-8 hetes nyulak ugyanis a keményítõt rosszul emésztik meg, ezért az emésztõszervi megbetegedések elkerülése érdekében mérsékeljük a kukorica adagolását.
A hízónyulaknak már bõvebben adhatjuk a kukoricát. Itt sem javasolhatunk azonban 20-30%-nál többet, mivel táplálóanyag tartalmát viszonylag rosszul értékesítik, ennél több kukorica etetése után sok zsír rakódik le a hasüregben, a belek körül, ami rontja a vágási kitermelést, hiszen a belek és a bélzsír hulladékba kerül.
Az említett 10-20, illetve 20-30 % etetési lehetõség is azt jelenti, hogy a kukorica bizony nagyon fontos abraktakarmányunk. Érdemes tehát arra is figyelnünk, hogy a kukorica jó minõségû legyen. Az utóbbi években azt tapasztaltuk, hogy a kukorica gyakran fuzáriumgombákkal fertõzött. A gombák mérgezõ anyagot termelnek. Az ilyen kukorica súlyos emésztõszervi megbetegedést okozhat, ami egészen az elhullásig vezethet. Enyhébb esetekben is számolnunk kell szaporodási nehézségekkel, a hízónyulak tömeggyarapodásának romlásával. Azt tapasztaljuk, hogy a fuzáriumos kukorica etetése nyomán a növendékek gyarapodása leáll, étvágyuk romlik, magatartásuk kedvetlenné válik. A nyúl soványodik, szõre fénytelen, borzolt lesz, ilyen esetekben a kukoricával vagy a táppal azonnal álljunk le és jó zabot vagy árpát adjunk szemesen, majd jó minõségû lucernaszénát.
A kukoricát egyébként a nyulakkal szemes, megtört vagy darált formában etethetjük. Utóbbi formákban keverékhez adagoljuk. A kukoricát mindig frissen készítsük elõ, mert a többnapos dara megkeseredik, avasodik és a nyulak nem szívesen fogyasztják el.
Egyre gyakrabban etetünk tritikálét, ami a búza és a rozs hibridje. Táplálóértéke a búzához vagy az árpához hasonlítható, a nyulakkal jól etethetõ gabonaféle. A napi abrakadag 20-30 százalékát nyújthatjuk tritikáléban, mégpedig akár szemesen, akár darakeverék formájában.
A rozs már kevésbé alkalmas nyúltakarmány. Táplálóanyag-tartalma ugyan megközelíti a búzáét, azonban nehezebben emészthetõ. Friss állapotban etetve a gyomorban megduzzad, így kedvezõtlen étrendi hatású. Íze kissé kesernyés, a nyulak ezért sem fogyasztják szívesen. Az abrakkeverékekben 10-15%-ban szerepeltethetjük. Vemhes anyanyulakkal az esetleges anyarozstartalom, valamint a duzzadó tulajdonság miatt inkább ne etessük. Azt viszont kimutatták, hogy a bakok ivari életét a rozs kedvezõen befolyásolja.
A cirok általában a kukorica helyett etethetõ, energiában dús abrak. A nyulak takarmányában 10-20 %-ban adagolható.
A köles energiában szegényebb, rostban gazdagabb abrakféleség. Szemesen ne etessük, jó része ugyanis emésztetlenül halad át a bélcsatornán, ezért daráljuk meg és az adag 10-15 %-ában nyújthatjuk.

Hüvelyes magvak

Nagyon fontos abrakféleségek, fõként fehérjetartalmuk miatt. 22-40%-kal is több fehérje van a hüvelyesekben, mint a gabonafélékben. Ezek biológiai értéke is nagyobb, mivel aminosav- összetételük kedvezõbb. Zsírban is gazdagabbak, rosttartalmuk hasonló a gabonamagvakhoz. Általában jól emészthetõk, bár egyes esetekben dugítanak, puffasztanak. Ásványianyag-tartalmuk nagyobb, mint a gabonáké, fõleg foszforban dúsak, kálciumban szegények, tehát mészkiegészítésre szorulnak.
Fontos tudnunk, hogy a hüvelyesek többsége a növekedést gátló anyagokat tartalmaz. Ezeket különféle hõkezelési eljárással, fõzéssel, gõzöléssel szokás semlegesíteni. A dugító hatás a csersav-tartalomtól származik. Ha a hüvelyeseket szárazon etetjük, akkor az emésztõrendszerben megduzzadnak, a gyomrot megterhelik, kellemetlen érzést váltanak ki. Esetenként gyomorrepedés is elõfordult. Akkor járunk el célszerûen, ha a darakeverékekben elõzetes hõkezelés, majd beáztatás után etetjük.
Legfontosabb hüvelyes takarmányunk a borsó. Ezt termesztjük a legnagyobb vetésterületen hazánkban. Bár a hüvelyesek közül legkisebb a fehérjetartalma, egyes aminosavakban pedig hiányos, mégis csaknem minden nyúltápban szerepel. Növekedést gátló anyagot nem tartalmaz, így hõkezelés nélkül is tehetõ. Az említett dugító hatás azonban fennáll, lassan emésztõdik, felfúvódást vagy bélelzáródást okozhat. A nyulak takarmánykeverékében 10-15%-ban etethetõ. Gyakran elõfordul, hogy a borsó maradékát, a törött szemeket kínálják. Az ilyen tételeket alaposan vizsgáljuk meg, mert bár az alacsony ár csábító, ebbe a maradékba kerülhet azonban zsizsikes rész is, az ilyen pedig emésztõszervi megbetegedéseket okozhat.
Az extrahált pogácsák között kiemeltük a szója jelentõségét. Itt az egész babról, a teljes szemrõl esik szó. A szójabab fehérjében gazdag, ez a fehérje pedig az összes növényi eredetû fehérjék közül a legértékesebb, mivel a leginkább kedvezõ arányban tartalmazza a fontos aminosavakat. Értékes az olajtartalma is, mert élettanilag fontos telítetlen zsírsavakat tartalmaz. Tudnunk kell, hogy a szójabab olyan anyagot is tartalmaz, ami a fehérje értékesülését gátolja. Ezt hõkezeléssel közömbösítik. A nyulak keverékeiben 5-10 % mennyiségben javasoljuk, de etethetnénk többet is. Inkább csak a beszerezhetõség és a magas ár miatt indokolt a kevesebb szójabab etetése.
A lóbab termesztésével az utóbbi idõben többen foglalkoznak, így gyakrabban kerülhet nyulaink elé is. Fehérjetartalma kisebb, mint a szójáé, de nagyobb, mint a borsóé. A nyúl közepesen emészti a lóbabot és közepesen értékesíti annak táplálóanyagait. A lóbabot célszerû hõkezelni, mivel növekedést gátló anyagokat tartalmaz. A nyúl takarmánykeverékébe 3-5 % lóbab adagolható.
A többhelyütt említett hõkezelést általában üzemekben végzik, de házilag is megpróbálkozhatunk vele. A babot tepsibe helyezzük és sütõben, nem magas hõmérsékleten, gyakori mozgatással és keveréssel hevítjük. Csak enyhe elszínezõdést szabad elérnünk, mert a túlhevítés, feketére pörkölés ismét hátrányos, a nyulak esetleg nem is fogyasztják el.
A tömegtakarmányok között említettük már a csillagfürtöt. A zöld csillagfürtnövény érése után takarítják be a szemes csillagfürtöt, amelynek az édes változatát etethetjük. Ez a legnagyobb fehérjetartalmú hüvelyes mag (40 %), azonban e tekintélyes mennyiség mellett a fehérje biológiai értéke kisebb, mint a szójababé. A csillagfürtnek viszonylag nagy a rosttartalma, ami rontja a táplálóanyagok emészthetõségét. Jól daráljuk meg (nem törjük) és ilyen formában 3-8 %-ban etethetjük.

Olajos magvak

Rendkívül fontos takarmányaink, az extrahált pogácsákról már tettünk említést. Általában sok olajat és fehérjét tartalmaznak. Ezeket a magvakat az olajgyártás érdekében termesztik, a pogácsák csak melléktermékek, viszont takarmányozásunkban ezek is rendkívül fontosak. Gazdagok ásványi anyagokban, különösen foszforban, ezért mészkiegészítésre van szükség etetésükkor. Tudnunk kell, hogy az olajok élettanilag fontos telítetlen zsírsavakat tartalmaznak. Kedvezõen serkentik a nyulak ivari életét, befolyásolják a szõrzet fejlõdését is. Etetésük nyomán dús, fénylõ szõrzetet növesztenek a nyulak.
A napraforgómag az egyik legfontosabb olajos mag, hiszen a napraforgót a legnagyobb vetésterületen termesztik. Vastag héja miatt nyersrostban dús, és ez eléggé nehezen emészthetõ, elfásodott anyag. A napraforgómag nyulakkal szemesen is etethetõ, jóval célszerûbb azonban finomra õrölni, vagy héjtalanítani, így darálva a keverékekben etetni. Sajnos a héjtalanítás házilag nehezen oldható meg. A vizsgálatok arra utalnak, hogy a durvára õrölt, szálkás, kemény héj felsértheti a nyálkahártyát, a bélben vérzés, bélgyulladás keletkezik. Ha azonban kellõ finomságura õröljük, akkor ez a hátrány megszûnik, még önmagában a finomra õrölt héj is etethetõ lesz rostkiegészítõ anyagként. Az ilyen héjdara a nyúl takarmánykeverékeiben 5-10 %-ig etethetõ.
Maga a héjtalanitott napraforgómag sok biológiailag értékes fehérjét és létfontosságú zsírsavakban gazdag olajat tartalmaz. Nagy elõny, hogy a napraforgómag kezelés nélkül etethetõ, mert mérgezõ anyag nincs benne. A finomra õrölt héjas, vagy héjtalanitott napraforgódara a keverékekben 10-25% arányban szerepelhet és nagymértékben hozzájárul a fehérje-, az energia- és a rostigény kielégítéséhez.
Már említettük a napraforgó-pogácsákat. Ha lehetõségünk van rá, akkor sajtolt vagy ütött, úgynevezett kisüzemi pogácsát szerezzünk be. Ez a fehérje- és rosttartalom mellett még jelentõs mennyiségû energiát is ad olajtartalma révén. Az extrahált pogácsákban csak a fehérjét és a rostot vehetjük figyelembe, olajat nem tartalmaznak, így energiaértékük sincs.
A takarmányipar is törekszik új, értékes termékek elõállítására. Így újabban forgalmazzák a NAPROST készítményt, ami fehérjében, aminosavakban, fõként lizinben és metioninban gazdag napraforgótermék. Az energiahordozó gabonafélék mellett a kortól és a hasznosítási iránytól függõen 30-40%-ban szerepeltethetõ a tápokban. Így a fehérje, aminosav és nyersrost-igényt teljesen fedezni tudjuk.
A lenmag értékes takarmányunk. Fehérjében kevésbé dús, mint a napraforgó, és ennek a fehérjének biológiai értéke is kisebb. Kevésbé rostos is, mint a napraforgó. A lenolaj értékes, zsírsavösszetétele kedvezõ. Melléktermékeinél már említettük, hogy nyálkaanyagot tartalmaz, ami a bélcsatornában megduzzad, és ez a nyálka bevonja a bél falát. Ez váltja ki a kedvezõ, diétás hatást, ami az emésztõszervi megbetegedések fellépését mérsékli. További érdekesség, hogy etetése esetén a nyulak szõre kifényesedik, dúsabb is lesz. A legmagot 5-8 %-ban etethetjük.
A repcemaggal szemben mindig voltak ellenérzések hazánkban. Beszámoltak idõnként étvágytalanságról, emésztõszervi bántalmakról, ritkán még komolyabb megbetegedésekrõl is. Kétségtelen, hogy e régebbi repcefajták bizonyos mérgezõ anyagokat is tartalmaztak. A napjainkban széles körben elterjedt, nemesített 00-Canola repcefajta azonban ezektõl a káros anyagoktól már mentes. Így bizonyos kezelés után bármelyik állatfajjal nyugodtan etethetõ. A repcemag fehérjében és energiában gazdag. Szemesen ritkán kerül a nyulak elé, sokkal gyakoribb a már említett préselt, extrahált dara. A javasolt adag ebbõl a keverék 5-10 %-a.

Egyéb magvak gyûjtõnévvel foglaljuk össze a tölgymakkot, a bükkmakkot és a vadgesztenyét. Ezeket a terméseket a kistermelõk is csak végszükségben használják fel, holott megfelelõ elõkészítés után nagyon olcsó és értékes takarmányokat nyerhetünk belõlük. A tölgymakk szénhidrátban dús, fehérjében, zsírban, mészben szegény. Csersavat is tartalmaz, így dugító hatású. Célszerû darálni és kilúgozni, de elõnyös a megelõzõ pörkölés és a héj eltávolítása. A héj teljesen értéktelen. A bükkmakk valamivel nagyobb zsírtartalmú, a nyúl jobban is szereti. Ezt is indokolt meghámozni.
Ebben a csoportban a legnagyobb jelentõségû a vadgesztenye. Mindenfelé nagy mennyiségben áll rendelkezésre és jóformán semmire sem használják. Összetétele a tölgymakkhoz hasonló, kevés fehérjét, kevés zsírt, sok szénhidrátot tartalmaz. Van benne csersav és keserû ízanyag is, emiatt a nyúl nyers állapotban kevéssé szereti. Nehéz tárolni, mert száradáskor a héj és a belsõ rész között üreg képzõdik és penészedik. Elõkészítésére javasolják a lehántolást, a pörkölést és a langyosvizes kilugzást. Az így elõkészített vadgesztenye újra szárítható és ezután jól tárolható. A nyulakra napi 1-2 dkg számítható egyedenként.

NYULAK TAKARMÁNYOZÁSA 6

III. Természetszerû nyúltakarmányozás.

A természetszerû nyúltakarmányozás lényege az, hogy gazdasági eredetû takarmányainkat speciális nyúltáp-koncentrátumokkal egészítjük ki. A rendszer kialakításának alapelve az volt, hogy a nyúl teljes táplálóanyag és hatóanyag igényeit a komplett nyúltáp elégíti ki. A különbözõ kombinált megoldások csökkentik a szükségletek fedezésének lehetõségeit, a nyulak egyik-másik táplálóanyagból mindig kevesebbet kapnak meg, mint amennyire szükségük lenne. Ezért a rendelkezésünkre álló, gazdasági takarmányokat nagyobb értékû, a kiegészítésre alkalmas koncentrátumokkal egészítjük ki, így együttesen elérjük a kívánatos tápláló- és hatóanyag szinteket. Ajánlásainkban kétféle koncentrátumot ismertetünk. Az elsõ szemes és szálas takarmány kiegészítésére, a második széna kiegészítéséhez való. A koncentrátumok granulált formában készülnek. Beltartalmi értékeiket a következõ összeállítás szemlélteti.

	I. koncentrátum	II. koncentrátum
Emészthetõ enrgia MJ/kg	10,8	11,6
Nyersfehérje, %	23,0	18,0
Nyersrost, %	11,0	9,8
Nyerszsír, %	3,0	3,4
Lizin, %	0,90	6,8
Metionin+cisztin, %	0,80	0,65
Ca, %	1,2	0,9
P, %	0,70	0,80
Nyúlpremix, %	1,2	0,75

Az I. koncentrátum energiában szegény, fehérjékben, aminosavakban, vitamin és mikroelem kiegészítésben gazdag. Szemes gabonamagvakból és szénából álló takarmányozás kiegészítésére alkalmas. Javaslataink a következõk:
Hízónyulak részére a napi adag 30-35%-át I. koncentrátummal, 40-50%-át szemessel (zab, árpa, búza) és 15-30%-át szénával fedezzük.
Tenyésznövendékek részére 20-25% I. koncentrátumot, 40-50% szemeset és 25-40% szénát célszerû számítanunk.
Tenyészanyák és bakok napi adagjuk 35-40%-át kapják koncentrátumban, 45-50%-át szemestakarmányban és 10-20%-át szénában.
A II. koncentrátum nyersrostban szegény, fehérjében, energiában, vitaminokban és mikroelemekben dús, rostos szálastakarmányok, szénák kiegészítésére alkalmas. A következõket javasoljuk:
Hízónyulak részére a napi adag 70-80%-a II. koncentrátumból és 20-30%-a pillangós, vagy rétiszénából álljon.
Tenyésznövendékek esetében a napi adagnak 50-60%-a legyen II. koncentrátum, valamint 40-50% széna.
Tenyészanyák és bakok kapjanak 75-90% II. koncentrátumot, valamint 10-25% szénát.
Az etetési rend akkor helyes, ha reggel adjuk a koncentrátumot, délben és délután a szemestakarmányt, este a szálasat. A legfontosabb elv ugyanis, hogy a koncentrátumot a nyulak lehetõleg maradék nélkül elfogyasszák. Csak ezután kerüljön az etetõkbe a szemesabrak.
A bemutatott koncentrátumok ára 5-20%-kal magasabb, mint a szokásos nyúltápoké, etetésük mégis gazdaságos, hiszen a mellettük etetett szemesek és szálasok ára a táphoz viszonyítva az ár felét sem teszi ki. A gazdaságossági számítások azt mutatják, hogy koncentrátum plusz szemes és szálas felhasználásával a takarmányozási költségek 10-25%-kal csökkenthetõk a szokásos nyúltáp plusz gazdasági eredetû takarmányok etetési módszerével és 30-40%-kal a kizárólagos nyúltáp etetésének módszerével szemben. Emellett ez természetszerû megoldás, kevesebb emésztõszervi

Vitaminszükséglet

A nyúl vitaminszükséglete

A nyúl szervezetében egyes vitaminokat saját maga elõállít, másokat viszont nem, így ezekrõl a takarmányokban kell gondoskodnunk. A hiányos vitaminellátás a növendékek gyengébb fejlõdéséhez vezet, a tenyészállatokban szaporodási zavarok léphetnek fel, csökken a betegségekkel szembeni ellenállóképesség.
A nyulak takarmányozása során leggyakrabban az A-, a D- és az E-vitaminok hiánya okozhat gondot, de kimutattak már K- és B-csoportbeli vitaminok hiányából eredõ rendellenességeket is.
Az A-vitamin hiánya leginkább a szaporodásban és a fiatalkori növekedésben okoz gondot. A növendékek gyenge tömeggyarapodását figyelték meg, amit lesoványodás, hasmenés követett. A nyulak takarmányaikban az A-vitamin elõanyagához, a karotinhoz jutnak hozzá. Ebbõl a máj szöveteiben képzõdik az A-vitamin. Sok karotint tartalmaznak a zöldtakarmányok, a jó minõségû, zöld színû, sok levelet megtartó szénák és szénalisztek. Ugyanígy jó karotinforrás a sárgarépa, a sárga kukorica is. Ezért a gyakorlatban az A-vitamin ellátást nyáron zöldtakarmányokkal, télen sárgarépával oldhatjuk meg természetszerûen. Ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor a kereskedelmi forgalomban kapható készítményekhez nyulunk. Ilyen a Phylasol A-D, a Phylapolivit és a többféle vitamint tartalmazó Phylasol A-D-E, a Phylasol Combi, Tetravit Combi, Vitazol Combi.
A D-vitamin hiánya növendéknyulakban csontosodási zavart okoz (angolkórt). A nyulak mesterséges takarmányai közül a napon szárított szénafélék tartalmaznak nagyobb mennyiségben D-vitamint. Szükség esetén az Ossiferol készítményt alkalmazzuk.
Az E-vitamin hiánya szaporodási rendellenességeket okozhat. Megfigyeltek izomsorvadást, szívizomgyulladást és májelfajulást. A nyulaknál E-vitaminhiány általában ritkán fordul elõ, mivel a zöldtakarmányok, szénák, gabonafélék egyaránt gazdagon tartalmazzák. A pótlás a korábban említett csíráztatott gabonamagvak etetésével lehetséges, fõként anyák és tenyészbakok esetében.
A K-vitamint a nyúl emésztõcsatornájában elõállítja, így hiányával aligha kell számolnunk. A szokásos takarmányok és a szénafélék egyébként is bõven tartalmazzák.
A B-vitamincsoport. A nyulak a vakbélben történõ baktériumos tevékenység folytán elõállítják ezeket és a lágy, vagy vitaminbélsár visszafogyasztásával saját maguk gondoskodnak a szükségletek kielégítésérõl. Gyakran elõfordul azonban, hogy emésztõszervi megbetegedések jelentkeznek, hasmenés következik be, így a lágy bélsár képzõdése és a cékotrófia megszûnik. Ilyenkor léphet fel B-csoportbeli vitaminok hiánya. Hiánytüneteket válthat ki egyes gyógyszerek adagolása is (Pl. Sulfonamid készítmények). A B-csoportbeli vitaminok hiánya rossz szõrfejlõdést, idegrendszeri zavarokat okozhat, továbbá a növendékek gyenge fejlõdése, soványodása, izomsorvadása, hasmenése figyelhetõ meg.
A már említett természetes vitaminforrásokkal a legtöbb vitaminhiányt elkerülhetjük. Ha mégis akadnak gondjaink, akkor gondoljunk arra, hogy a nyúlpremix tartalmazza a nyulak számára létfontosságú valamennyi vitamint. Elõvehetjük a vitamin-készítményeket is. A Phylasol A-D vízben oldódó A- és D-vitamin kiegészítõ. Tenyészanyák részére 0,8-1,0 ml, választott növendékek részére 0,5 ml adagban nyújthatók egyedenként, ivóvízhez keverve.
A Phylasol A-D-E szintén vízben oldódó készítmény, egyszeri adagolása 4-6 hétre elegendõ. Tíz anya részére 15 g, tíz választott nyúl részére 6 g mennyiséget keverjünk az ivóvízhez.
A Phylasol Combi szintén ivóvízben nyújtható. Tenyészanyáknak és bakoknak, valamint választott növendékeknek havonta 3-5 napon át folyamatosan adjuk. Adagja élõtömeg-kilogrammonként 0,1-2,0 g.
A nagyobb üzemekben a szaporítási ritmusnak megfelelõen rendszeresen itatnak vitaminkészítményeket. Ilyenkor jó szolgálatot tesznek azok az itatórendszerek, amelyek nyomáscsökkentõ tartályaiba a vízben oldódó vitaminkészítményeket adagolni tudjuk.

Ásványianyag-szükséglet

A nyúl ásványianyag-szükséglete

A nyulak takarmányaikban általában viszonylag kis mennyiségekben igénylik az ásványi anyagokat. Mégis rendkívül fontosak, mert hiányuk vagy nem megfelelõ arányuk a szervezetben rendellenességeket okoz, végsõ soron a termelést rontja.
A takarmányokban levõ ásványi anyagokat két nagy csoportra osztjuk.

1. Szervalkotó, nagyobb mennyiségekben jelenlevõ elemekre. Ilyenek a kalcium, a foszfor, a magnézium, a nátrium, a kálium, a kén és a vas.

2. Mikro- vagy nyomelemek. Ilyenek a cink, mangán, a réz, a jód, a kobalt, a nikkel és a szelén.

A mész és a foszfor
A nyúl testében levõ ásványi anyagok 60-70%-át ez a két elem teszi ki. Hiányuk vagy nem megfelelõ arányaik a fiatal állatokban növekedési zavarokat, rossz csontosodást (angolkórt), gyenge tömeggyarapodást, az ellenállóképesség csökkenését okozzák. A tenyészállatokban gyenge fogamzás, terméketlenség, magzatfelfalás, lesoványodás, görcsös állapot, csonttörékenység figyelhetõ meg. A felsorolt gondok elkerülése érdekében a választott hízó- és tenyésznyúl-állományoknak 0,6-0,8 % kalciumot és 0,4-0,5 % foszfort kell nyújtanunk a takarmányban. A vemhes és szoptatós anyák igénye nagyobb. Nekik a takarmányokban 1,2 százalék kalciumot és 0,8 százalék foszfort adjunk.
A nyúltápokban ezek az ásványianyagok helyes arányban szerepelnek. A nyulak természetes takarmányai közül a szálastakarmányok, különösen a pillangósok (lucerna, vöröshere) sok kalciumot, az abraktakarmányok pedig sok foszfort tartalmaznak. A kiegészítõ-anyagok között megismert szénsavas mész a kalcium, az ÁP-18, vagy ÁP-17 készítmény a foszfor pótlására javasolható. Jól hasznosuló foszfor-forrás az MCP, vagyis a monokalciumfoszfát.
A magnézium hiánya növendékekben gyengébb gyarapodást, kifejlett egyedekben görcsös állapotot, súlyosabb esetekben elhullást okozhat. Gyakori jelenség a szõrrágás, ami esetenként a növendékek lekopaszodásához vezethet. Egyes kistermelõk ilyenkor gipszdarabokat helyeznek a ketrec oldalfalára, hogy a nyulak kielégítsék igényeiket.
A nátriuimklorid vagy konyhasó hiánya csökkent étvágyat, gyenge növekedést okoz. Tenyészállatokban szaporodási zavarok mutatkozhatnak, az anyák tejtermelése csökken. Mégsem célszerû a sót túladagolni. A gazdasági eredetû takarmányok etetése esetében az adagolt mennyiség 0,5 %-ában keverünk be konyhasót. A leginkább biztos megoldás a már említett nyalósó.
A kálium hiányával gyakorlatilag nem kell számolnunk, mert a természetes nyúltakarmányok gazdagon tartalmazzák. Túladagolása inkább elõfordulhat, mivel a nyúltakarmányok jelentõs részét képezõ lucerna káliumtartalma igen magas. A sok kálium egyébként vesebántalmakat okozhat.
A kén a szervezet fehérjéinek felépítésében, a kéntartalmú aminosavakban szerepel. Ilyen a már említett metionin és cisztin nevû aminosav, amelyeknek többek között a szõrfejlõdésben is szerepük van. A takarmányokban 0,2-0,3 % szerves formájú kénnek kell lenni.
A vas fõként a vörös vértestekben fordul elõ. Hiánya vérszegénységet okoz. Pótlásáról csak vemhes anyáknál és választott növendékeknél célszerû gondoskodni. Egy kg takarmányhoz 200-400 mg vaskiegészítés szükséges.
A mikroelemek a nyulak szervezetében igen kis mennyiségekben fordulnak elõ, ezért takarmányukban is csak kis mennyiségekben igénylik. Hiányuk azonban súlyos zavarokhoz vezethet, ezért figyelmet érdemelnek.
A réz szintén a vérképzésben játszik szerepet. Hiánya esetén csökken a kisnyulak ellenállóképessége, hasmenés, étvágytalanság léphet fel. A takarmányban 200-300 mg szükséges kg-onként.
A jód hiánya esetén anyagcserezavar jelentkezhet. A nyúl jódigénye 100 mg takarmány-kilogrammonként.
A mangán hiánya csökkent növekedést, csonttorzulást, szõrrágást válthat ki. A nyulak természetes takarmányaiban többnyire elegendõ mennyiségben megtalálható. Minden kg takarmányban 3-10 mg mangán legyen.
A kobalt hiánya étvágytalanságot, borzolt szõrzetet, mozgászavarokat válthat ki. A nyúl egészen csekély mennyiségben igényli, egy kg takarmányban 10-20 mg szükséges.
A nyúltápok, de a természetes nyúltakarmányok is többnyire tartalmazzák ezeket az elemeket. Azok a kistermelõk, akik nyúltápot csak kis mennyiségben, vagy egyáltalán nem etetnek, a gazdasági takarmányokhoz 0,5 % nyúlpremixet keverjenek. A premix ezeket az elemeket megfelelõ mennyiségben és arányban tartalmazza.

Energia szükságlet

A nyúl energiaszükséglete

A nyúl energiaigényét régebben keményítõértékben, majd kalóriában, újabban Joule-ban fejezzük ki. Egy 4 kg testtömegû, kifejlett nyúl létfenntartó hasznosítható energiaszükséglete 1400-1500 kJ, vagy 1,4-1,5 MJ (330-360 kcal). 1 MJ (megajoule) = 1000 kJ-al (kilojoullal). A kcal-t (kilokalóriát) 4,18-al szorozva kapjuk a kJ-t. A termeléshez ennél jóval több energiára van szükség, így a termeléstõl függõen minden testtömeg kg-ra 1,0-1,2 MJ emészthetõ energiát vehetünk számításba. Az energiaszükségletet fõként energiában gazdag abrakfélékkel fedezzük. Ehhez járulhatnak még a zsírdús olajos magvak, pogácsák, a könnyen emészthetõ szénhidrátokat tartalmazó gyökgumósok (burgonya), valamint a rostos szálas takarmányok. A már említett vakbéltevékenység során ugyanis a nyúl a lágy bélsár visszafogyasztásával a nyersrost jelentõs részébõl is képes energiát képezni.
A szervezet energiaigényének kielégítése alapvetõ feladatunk. Az energia teszi lehetõvé az életfolyamatok fenntartását és a termelést. A fehérjében gazdag nyúlhús és a rendkívül koncentrált fehérje- és zsírdús nyúltej elõállítása a szervezetnek energiaigényes feladata. A nyúl takarmányfelvételét többnyire ennek energiatartalma határozza meg. Az energiában gazdag takarmányból a nyúl kevesebbet, az energiában szegényebbõl többet vesz fel. Egy bizonyos határ alatt azonban - amikor az energiatartalom már nagyon alacsony, a takarmány nagyon silány - már nem tud annyit felvenni, mint amennyi az energiaigény kielégítéséhez szükséges lenne. ezért a nagy termelésû növendékeket, termelõ anyákat mindig megfelelõ energiaellátásban kell részesítenünk, annak érdekében, hogy termelésük igényeit fedezni tudják. Lényegesnek látszik az energiatartalom és más tápanyagok aránya is. Egy francia kutató az energiatartalom és a kéntartalmú aminosavak között talált összefüggést. Ha több energiát nyújtunk, akkor a metionin és a cisztin szintjeit is célszerû növelni.
Ezek összevetésébõl energiaellátás szempontjából takarmányozásunkat beállíthatjuk és rendszeresen ellenõrizhetjük. Számításainkat kissé bonyolítja az a körülmény, hogy a régi számítások és táblázatok fõként keményítõértékben találhatók meg. Minthogy a keményítõérték-számítás sok hibával volt terhelt, világszerte áttértek az új számításokra.

Aminosav szükséglet

A nyúl fehérje- és aminosav-igénye

A növendéknyúlnak a gyarapodáshoz, az anyanyúlnak a tejtermeléshez sok fehérjére van szüksége. A fehérjeigényt a takarmány százalékában szoktuk megadni. A termelõ nyúl fehérjeellátásához a takarmánynak általában 16-17 százalék fehérjét kell tartalmaznia. A hízónyúl igénye kisebb (15-16,5 %), a szoptató nyúl 16-18 % fehérjét igényel. A legnagyobb termelésnek kitett, intenzíven szaporított anyák fehérjeigénye pedig 20 % körüli.
A takarmányban az energiának és a fehérjének megfelelõ arányban kell lennie. Hiába adunk sok fehérjét, ha nincs energia, akkor az állat a fehérjét sem tudja jól hasznosítani. Ez fordítva is igaz, fehérje hiányában bõséges energiaellátás mellett sincs megfelelõ termelés, ilyenkor a nyulak elzsírosodnak.
A fehérjék aminosavakból épülnek fel. A takarmányok általában 23-féle aminosavat tartalmaznak. A nyúl számára 10 aminosav nélkülözhetetlen, ami azt jelenti, hogy ezekhez a takarmányból feltétlenül hozzá kell jutnia. A többi aminosavat a nyúl maga is elõ tudja állítani.
Az abraktakarmányok tárgyalásakor többször említettük, hogy "fehérjéjük nem eléggé nagy biológiai értékû". Ez azt jelenti, hogy bizonyos aminosavakból keveset tartalmaz. Elsõsorban a metionin és a lizin nevû aminosavak mutatkoznak fontosnak, az abrakfélék, a gabonaszemek ezekbõl eléggé hiányosak. Ezzel szemben az olajos magvak, mint a szója, a napraforgó, a repce, vagy a len, ezekbõl a fontos anyagokból bõvebben tartalmaznak. Szerencsére a pillangós növények elfogadható aminosav-összetételûek, így a lucerna is. A szervezet számára fontos, hogy az egyes aminosavak a mennyiségeken túlmenõen egymáshoz viszonyított arányaikban is megfelelõek legyenek. A fölöslegben adott aminosav az egyensúly megbomlásához vezet, emésztési depressziót válthat ki. A nyulak táplálásában fõként a lizin, a metionin, a cisztin és az arginin mennyiségére és arányaira kell ügyelni. Újabban egyre többet foglalkoznak a treonin-igénnyel, fõként a nagy növekedési erélyû húsnyulak takarmányozásában látják jelentõsnek ezt az aminosavat.
A nyúl a lágy bélsár visszaevésével értékes fehérjékhez, ezekben aminosavakhoz jut. Így hiányos ellátás esetén is képes bizonyos mértékig fedezni aminosav- és fehérjeszükségletét.

A nyúl nyersrostigénye

A nyúl a nyersrostot viszonylag gyengén képes megemészteni, táplálóanyag-ellátásában sem játszik fontos szerepet, takarmányozásában azonban mégis nélkülözhetetlen. Nyersrost hiányában a bélmozgások renyhülnek, bélsárpangás lép fel. A pangó bélsár miatt emésztõszervi megbetegedések, bélgyulladások, hasmenés, súlyos esetben elhullás következik be. A kevés nyersrost következménye a vakbéltevékenység renyhülése. Ennek hatása a lágy bélsár képzõdésének zavara. Mindezek miatt a nyúl takarmányának legalább 14-16% nyersrostot kell tartalmaznia. Ebben 8-10% emészthetetlen rost legyen. A rost szerkezete azért fontos, mert csak úgynevezett strukturális, emészthetetlen rost képes elõsegíteni a kellõ bélmozgásokat.
A legjobb nyersrostforrások a szálasan etetett szénafélék. Rostban dúsak még a szalmák, a kukoricaszár, a napraforgóhéj. Tápokban viszonylag jó rostforrás a búzakorpa is. Ha rendszeresen etetünk a szemes abrak vagy a táp mellett szénát, akkor a bélmûködés és a vakbéltevékenység zavartalan lesz, nem kell aggódnunk emésztõszervi megbetegedések miatt. Tudnunk kell viszont azt is, hogy a nyersrostban dús takarmány a vele együtt etetett, táplálóanyagokban gazdag takarmányok anyagainak kihasználhatóságát rontja. Romlik az energia és a fehérjék kihasználhatósága, vagyis a tényleges szükségleteknél valamivel többet kell etetnünk. A nagyon sok rostos takarmány etetése nem elõnyös, mert szokásos ellátás esetében a nyúl viszonylag kevesebb táplálóanyaghoz jut. Bizonyos, hogy a nyúl számára nem közömbös a rost fizikai formája, pl. az õrlés finomsága, de igényét befolyásolja a nyersrostot adó takarmányok fásodottsága is.

Oldal: Takarmányozás 2
Német óriás nyulaim - © 2008 - 2024 - nemetoriasnyulaim.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat