A koponya morfológiai viszonyai alapjában véve mindenben megegyeznek az üregi nyúléval. A testnagyságban bekövetkezett változások azonban részleteiben a koponyát sem hagyták változatlanul. A törpe házinyulak (mint pl. a hermelinnyúl) koponyájának alaphossza a legkisebb termetű, a dél-európai üregi nyulakéval azonos. E kicsiny termetű házinyulak kivételével mind a közepes, mind a nagy termetű házinyulak koponyáján feltűnő az arckoponya erőteljes fejlettsége az agykoponyáéhoz viszonyítva.
A fogazat azonos az üregi nyúléval.
Fogképlete: 2 0 3 3 3 3 0 2 = 28
Fogképlete: 1 0 2 3 3 2 0 1
Az újszülött nyúl 16 foggal jön a világra, de ezek közül csak a 4 metszőfog állandó, a többi tejfog. A fogváltás a nyúlfióka 18 napos korában kezdődik.
A házinyúl testalkata lényegében véve megőrizte a vad ősre, az üregi nyúlra jellemző sajátosságokat, de a részletek tekintetében sok a módosulás. Még leginkább üregi nyúlszerű a kis termetű, 1-1,5 kg-os hermelinnyúl, de minél nagyobb a testsúlya, annál jobban módosul a vad ős testalkata is. Dongásabb, hosszabb lesz az állat törzse, nagyobb és durvább a feje, hosszabbak-és igen gyakran kifejezetten lapátszerűek-a fülei. A lógó fül csak a házinyulak sajátsága, vad üregi nyulakon sohasem fordul elő. Az üregi nyúlhoz hasonlóan az elülső végtagon 5, a hátulsón 4 ujj van.
A házinyúl bőrét a bőr alatti kötőszövet nagyon lazán fűzi az alatta levő izomzathoz, s ezért bőre igen könnyen ráncolható. A laza bőr önmagától is könnyen képez ráncokat, ilyen bőrráncosodás a nőstény házinyulakon gyakori nyaklebernyeg vagy toka.
Háziállataink között a bőr verejtékmirigyeinek számában nagy különbségek vannak. A házinyúl bőrében nagyon kevés az izzadságmirigy. A verejtékezni csak kissé, vagy egyáltalán nem képes fajokban a párolgási hő leadás elsősorban a légutakon keresztül történik.
A verejtékezni képtelen nyulak nagy melegben a lihegéssel együtt járó fokozódó nyálelválasztást arra is használják, hogy a nyálukkal nedvesítsék be szőrzetüket.
Az állat táplálkozási szokásainak megfelelően alakult. Az elfogyasztott (kizárólag növényi) táplálékot így tudják a legjobban hasznosítani. Mivel a növények tápértéke viszonylag alacsony, a nyulaknak sokat kell enniük, hogy igényeiket kielégítsék.
A nyúl emésztésének sajátosságai a testtömeghez képest nagy gyomorban és vakbélben lejátszódó, jellegzetes emésztési folyamatokra és lágybélsár-evésre (cekotrófia) vezethetők vissza.
A 2,5-4,5 kg testtömegű nyúl emésztőcsatornájának hossza 4,5-5 m. A megrágott, nyállal elkevert takarmány a szájból a nyelőcsövön keresztül az együregű, összetett (többféle nyálkahártyával bélelt) gyomorba jut. A házinyúl gyomra a többi gazdasági állatfajjal összehasonlítva relatíve hatalmas, az emésztőcsatorna űrtartalmának 30-35 %-át teszi ki. Az előgyomorral rendelkező kérődzőket leszámítva, meghaladja a sertését és a lóét is. A másik, ugyancsak nagyméretű "tartállyal", a vakbéllel összehasonlítva, szopóskorban a gyomor, a növendék és a kifejlett állatokban a vakbél tömege a nagyobb. A szopósnyulak gyomrának méretére jellemző, hogy a napi egyszeri szopás alkalmával a testtömeg 1/6-át kitevő tejmennyiség felvételére képesek.
Állatfaj | Az emésztőrendszer részei (%) | |||
---|---|---|---|---|
Gyomor | Vékonybél | Vakbél | Remese+végbél | |
Ló | 9 | 30 | 16 | 45 |
Szarvasmarha | 71 | 19 | 3 | 7 |
Sertés | 29 | 33 | 6 | 32 |
Nyúl | 34 | 11 | 49 | 6 |
A házinyúl faji sajátossága, hogy nem tud hányni. Másik jellemzője, hogy a gyomor pH-ja erősen savas. A szopósnyúl gyomrában a pH még 5-6 közötti; a választás után esik le 2 körüli (1,8-2,2) értékre. A gyomor pH süllyedésének sebessége a szilárd takarmányra való áttérés ütemétől függ, amit bizonyít, hogy a 42 napos korig csak tejen tartott nyulakban 6,9 pH-t mértek. Az alacsony pH-nak sterilizáló szerepe is van; a szájon át bejutó baktériumok és más mikroorganizmusok ilyen savas közegben elpusztulnak.
Állatfaj | Az emésztőrendszer részei | ||||
---|---|---|---|---|---|
Gyomor | Vékonybél | Vakbél | Remese+végbél | ||
Duodenum | Ileium | ||||
Ló | 5,4 | 6,7 | 7,9 | 7,0 | 7,4 |
Szarvasmarha | 6,0 | 6,7 | 7,9 | 7,0 | 7,4 |
Sertés | 4,3 | 6,0 | 7,5 | 6,3 | 6,8 |
Patkány | 5,0 | 6,5 | 7,1 | 6,8 | 6,6 |
Tengeri malac | 4,5 | 7,6 | 8,2 | 7,0 | 6,7 |
Nyúl | 1,9 | 6,0 | 8,0 | 6,6 | 7,2 |
A pilorusnál kezdődő és a vakbél alapjánál végződő vékonybél (epés-, éh- és csípőbél) 3 m hosszú és 1 cm átmérőjű. Kémhatása, - a kezdeti szakaszt leszámítva - az epe és a hasnyálmirigy váladékai miatt kiegyenlített, enyhén lúgos (pH = 7,2-7,7). Tartalma - különösen a felső részen - folyékony, amelyet kb. 12 cm-es, csaknem üres részek szakítanak meg.
A vastagbél (vakbél, remesebél, végbél) legterjedelmesebb része a vakbél, amely "fermentációs tartályként" működik. A vékonybél és a remese egymáshoz közel (az alapi résznél) csatlakozik a vakbélhez, így egy elágazó zárt zsákhoz hasonlítható, amelyben a tartalom az alaptól a csúcs felé középen, majd vissza a fal mentén mozog, keveredik. A vakbél 40-45 cm (a féregnyúlvány, amely a sav-bázis egyensúly szabályozásában tölt be fontos szerepet, 13 cm hosszú és 3-4 cm átmérőjű). Nyúlban az emésztőcsatorna űrtartalmának 49 %-át teszi ki a vakbél, míg az ugyancsak "nagy vakbelű" lóban ez az érték 16 %. A mikróbás fermentáció következtében illó zsírsavak képződnek, erre vezethető vissza, hogy a pH-ja – részben a takarmány rosttartalmától függően - 6 körüli.
Az 1,5 m hosszú remesebél a 0,5 m hosszú gurdélyos proximális, az ezt követő rövid fusus colinak nevezett, a bélmozgást szabályozó remeseszakaszra és a sima disztális kolonra osztható. A gurdélyos rész fontos szerepet játszik a kemény és a lágy bélsár elkülönítésében.
A gyomor és a vakbél egymáshoz viszonyított aránya az életkorral változik. A szopósnyulaknál még viszonylag a gyomor a nagyobb, a növendékeknél és a kifejlett nyulaknál pedig már a vakbél. A takarmány energiatartalmának a hatását is megfigyelték. Az alacsony energiaszintű tápot evő nyulaknál a gyomor és tartalmának, a magas energiatartalmút fogyasztóknál a vakbél és tartalmának súlya megnő.
Emésztés szempontjából a csak tejet fogyasztó szopósnyúl és a szilárd takarmányt evő növendék- és kifejlett nyúl lényegesen különbözik egymástól. A nyúltej összetétele jelentősen eltér a takarmányétól, számottevően magasabb a zsír és alacsonyabb a szénhidrát tartalma. A tej emésztésére "berendezkedett" nyúlban a szilárd takarmány fogyasztására történő átmenet időszakában lecsökken a gyomor pH-ja, a hasnyálmirigy enzimtermelése megnő, kialakul a bélflóra, elkezdődik a cekotrofia.
Az elfogyasztott takarmány, az alapos rágás és a nyállal való elkeveredés után gyorsan a gyomorba jut. 3-6 órai itt tartózkodás során tejsavas erjedésen, majd a fehérjék sósav-pepszines emésztésen mennek át, és a gyomor erőteljes összehúzódása segítségével a vékonybélbe kerülnek. Az emésztés folyamán az epesavak, a hasnyálmirigy és a bélnedv enzimjei játszanak fontos szerepet. A könnyen lebomló részek a bélfalon keresztül a véráramba jutnak. A mintegy másfél óra alatt fel nem tárt anyagok a vakbélbe lépnek. A mikrobás emésztés során keletkező illó zsírsavak (főként ecetsav) a vastagbélből felszívódnak. A sok rostot tartalmazó kemény, golyós valódi bélsár végleg eltávozik a szervezetből, a fehérjében és vitaminokban gazdag lágy bélsarat pedig a nyúl ismét elfogyasztja.
A lágy bélsár a vakbélből származik (cekotróf). A kis, lágy 5-10 bélsárgolyócskából összetapadt, szeder-, (málna)szerű cékotrof ürüléket (fürtöket) nyálkaburok veszi körül, és a kemény bélsárgolyónál nagyobb, 2-3-szor hosszabb. A lágy bélsarat a végbélnyílásban való megjelenésekor az állat "beszívja" a szájába, majd rágás nélkül lenyeli a gyomrába, ami ott golyócskákra esik szét, és keveredik a gyomortartalommal.
Alapvetően (50 %-ban) baktériumtestekből áll, összetétele lényegesen különbözik a kemény bélsárétól. Szárazanyagban és rostban szegényebb, fehérjében, vitaminokban - főleg B csoportbeliekben - és ásványi anyagokban gazdagabb. Ennek köszönhető, hogy a nyulaknak általában nincs szükségük B csoportbeli és K-vitaminra. A lágy bélsarat ezért vitaminbélsárnak is szokták nevezni. A cékotrof termelődése a szilárd takarmányra való áttéréssel (3 hetes kortól) veszi kezdetét.
A cekotrofiának ugyanakkor nincs szerepe a rost emésztésében, mert a rost a kemény bélsárral távozik, nem kerül vissza a vakbélbe.
Az érzékelés: Pár napos korban a bőridegek még annyira fejletlenek, hogy alig képesek fájdalmat jelezni, csaknem érzéketlenek. Az idegrendszer érzékenysége az egyedfejlődés folyamán alakul ki, ezért az állat születéskor rendkívül közömbös a külvilági ingerekkel szemben. A szopási ingert is csak az váltja ki, ha mocorgás közben az anya csecse a szájához ér. Ha ez nem történne meg, akkor hang nélkül éhen pusztulna.
A vizuális csatornán keresztül főleg a testtartások és a színek változásával kommunikálnak az állatok. A vizuális jelzések csak egyenes irányban továbbíthatók. Az állatok a vizuális jelzéseket főleg személyes jellegű, rövid távú kommunikálásra használják. A nyúl zsákmányállat, ennek megfelelően alakult a látása is. Szemei a fej oldalán találhatók. Ezáltal látószöge 360 °, sőt még a légtérben zajló dolgokat is érzékeli, (így kivédheti a ragadozó madarak támadásait). Ezért mindig ügyeljünk, hogy milyen sebességgel közeledünk nyulunkhoz, mivel nagyon könnyen kiválthatjuk belőle a menekülési reflexet.
A nyúl távollátó, tehát közelre kevésbé lát jól. Szürkületben kitűnően lát (ilyenkor aktív), viszont az erős fény elvakítja.
Szem előtt kell tartani, hogy a legtöbb nyuszi fél a sötétben (ez alatt teljes sötétséget értek). Megfigyeltem, hogy ha kedvencünket teljesen zárt helyen tartjuk éjszakánként, rettenetes lármával adja tudtunkra nemtetszését. (Sok helyen elfogadott a nyúl dobozban tartása). Mikor kiengedjük sietve a gazdi menedéket nyújtó kezei közé szalad. Ha azonban éjszakára ketrecben vagy olyan alkalmatosságban helyezzük el, melyből kilát, problémamentes lesz az esténk.
Mint az előbb említettük, a nyúl zsákmányállat, ennek következtében rendkívül jó a hallása. Mivel látószögük igen nagy, ezért nem kell feltétlenül az inger irányába fordulniuk ahhoz, hogy lássanak. Gyakran csak a fülüket fordítják a "forrás" felé, ezzel jelezve figyelmüket. Hallásuk sokkal jobb, mint az emberé. Ezt tartsuk szem előtt mikor a nyuszi helyét választjuk ki. Csendes helyet keressünk neki a lakásban.
Fajtársak, ha találkoznak, először megszaglásszák egymást. Ezzel magukban "besorolják" a másikat. A közhiedelemben a nyúl azért mozgatja fel-le az orrát, hogy megakadályozza állandóan növő fogainak túlnövését. Ez nem igaz. Az orrmozgás a szaglást segíti, ettől olyan kitűnő a szaglásuk.
A nyuszi bajusza a térérzékeléshez szükséges. Ezáltal meg tudja állapítani a környezetében levő tárgyak hozzá való távolságát. Ha ezt megszüntetnénk (ami persze tilos), állatkánk tájékozódó képessége igencsak megromlana, folyton a környezetében levő tárgyaknak ütközne.
A négy alap ízt hozzánk hasonlóan a nyulak is meg tudják különböztetni. Ízlésük azonban más, nem zavarja őket, ha valami nagyon sós vagy keserű. Az édeset rendkívül szeretik, ezért előszeretettel fogyasztják a csokoládét és a kekszet is. De akármennyire is rajong kedvencünk ezekért a mennyei finomságokért az ő szervezetére ez káros. Ezért inkább kedveskedjünk nekik egy szép salátalevéllel, vagy egy szelet almával.
A négy alap íz megkülönböztetésén túl a nyúl nem érzékeli pl. a csípős ízt. Vigyázzunk, ha esetleg nyuszinknak paprikát adunk (amit rendkívül kedvelnek), hogy az ne legyen csípős. Mivel állatkánk viselkedésében nem fogunk változást észlelni, ő ugyanolyan hévvel fogja megenni mind a csípős, mind az édes paprikát, de nyálkahártyájának az egyáltalán nem tesz jót. Ezzel szemben, ha vöröshagyma darabot kap, az abban levő antioxidáns belőle is kiváltja az ismert reakciókat. Ő nem könnyezni fog, hanem hevesen dörzsölgeti az orrát. Ettől függetlenül a zöldhagyma végét kedvencünk elfogyaszthatja, de ezt is csak mértékkel.