A házinyúl eredete

Az üregi nyúl eredetét és evolúcióját nem ismerjük pontosan, ugyanis csontjai kicsik, nagyobb állatfajok csontjainál törékenyebbek, a tűzben könnyen eléghettek, maradványokat a ragadozók elfogyaszthatták, így a régészek számára ritkán maradtak leletek.

A nyúlszerű rágcsálók (Lagomorpha) az eocén korban (45 millió évvel ezelőtt) már éltek. A legrégebbi üregi nyúltól származó csontlelet 6 millió éves, Spanyolország területén, Andalúziában találták. Kb. 1 millió évvel ezelőtt jutott túl a Pireneusokon és telepedett meg Dél-Franciaországban. A Loire azonban még évezredeken keresztül természetes határt szabott további terjedésének. A X. században jelent meg az üregi nyúl Észak-Franciaországban, majd a középkorban egész Európában elterjedt. A XVI. században jutott el Magyarország területére.

Ó-egyiptomi falfestményeken, szarkofágok domborművein látható nyúl (i.e. 2000-2500). A szertartásokon, mint áldozati állat szerepelt. A nyúl húsát a föníciaiak (i.e. 1000) ízletesnek tartották. A híres római történetíró Varro (i.e. 116-27) leírásaiból tudják, hogy a rómaiak leporáriumokban, fallal körülvett nyúlkertekben tartották a nyulat, mint vad (vadászható) állat terjedt el a birodalomban. Előszeretettel fogyasztották a magzatokat és az újszülött nyulakat is.

Angliában és Nyugat-Európa más államaiban kőkerítéssel körülvett kertekben tartottak nyulat. "Igazi" háziasításuk a XVI. században a kolostor-udvarokban kezdődött. A szerzetesek főként nagyböjt idején fogyasztották, mint böjti, a halhússal azonosnak tekintett eledelt. Bár Agricola 1595-ben már több fajtáról (vadas, fehér, hamuszürke, fekete-fehér tarka) tesz említést. Ebben az időben a franciák, az olaszok, az angolok és a flamandok voltak az élenjárók a nyúltenyésztésben. A szaporítás mellett egyre céltudatosabban tenyésztették is a nyulat. Húshiány miatt a világháborúk idején számos országban fellendült a tenyésztése és húsának fogyasztása.

A középkorban a tengeri hajósok a főbb útvonalak menti szigetekre élő nyulakat telepítettek, "húsraktár" céljából. 1859-ben Ausztráliában (Viktória államban) is szabadon engedtek néhány üregi nyulat. Mivel Új-Zélandhoz hasonlóan, ezen a területen sem voltak természetes ellenségeik, gyorsan elszaporodtak. Létszámukat 30 év elteltével 20 millióra (!) becsülték. Hatalmas károkat okoztak és okoznak Ausztrália és Új-Zéland mezőgazdaságában. Észak-amerikai betelepítésük nem volt ilyen "sikeres".

A nyúltenyésztés "legújabb kori" történelmében az 1950-es évek végére tehető az intenzív tenyésztés kezdete. Ekkor kerültek be az USA-ból Nyugat-Európába az első nagyobb új-zélandi fehér, majd kaliforniai állományok egyre jobban kiszorították a termelésből a színes (őshonos) európai fajtákat. Térhódításukban nagy szerepe volt annak, hogy a jó termelési eredmények mellett sokkal jobban bírták a rácspadozaton való tartást, mint a színes fajták. Ugyanakkor a fehér, jól festhető gereznáért és nyúlszőrért magasabb árat fizettek, mint a színesért. A hagyományos, gyakran az udvaron felállított faketrecek helyett, drótfonatból (hálóból) készült ketrecekben és épületben történő tartás jelentett új irányt. Ugyanerre az időre tehető a nyúltápok megjelenése, majd az önetetők elterjedése. Az egyre nagyobb állományok tartásának a munkaerővel való jobb gazdálkodás, a szervezettebb termelés és értékesítés mellett kedvezőtlen vonzata is volt. Korábban alig ismert nyúlbetegségek (bélgyulladás, légzőszervi megbetegedések) egyre komolyabb veszteségeket okoztak. A termelékenység, az állományok genetikai képességének kihasználása javult. Részben a francia kutatási eredményeknek köszönhetően a 60-as és 70-es években a szoptatási idő 8 hétről négyre rövidült; az anyanyulakat közvetlen fialás után kezdték fedeztetni. A 70-es években elsősorban új-zélandi fehér és kaliforniai vonalak keresztezésével állították elő az első korszerű nyúlhibrideket. A nagy telepeken a természetes pároztatást felváltotta a mesterséges termékenyítés. Az állományt egy napon vagy 2-3 csoportra osztva termékenyítik. Megvalósították az egyszerre ürítés és telepítés (all-in, all-out) rendszerét.

A 60-as évek végétől, a 70-es évek elejétől teremtődtek meg az intenzív nyúlhústermelés feltételi Magyarországon. Elkezdődött a szervezett felvásárlás és a nyúltápgyártás, intenzív nyúlfajtákat importáltak, kitenyésztették a Fehér Gyöngy hibridet, ponthegesztett dróthálóból készült ketreceket kezdtek gyártani. Talán a világ legnagyobb (10.000 anyás) nyúltelepeit hozták létre Bikalon és Dunavarsányban. Kidolgozták az intenzív szaporítás és nevelés módszereit. Vágóhidakat építettek, az élő kivitelt felváltotta a vágott (egyre inkább a darabolt) nyúl exportja. Az elmúlt években megjelentek a külföldi hibridek, de hazai fajtákat is előállítottak. Tovább koncentrálódott a termelés. Két vágóhíd egy-egy 20.000 anyás telepet létesített. A vágónyúl fele vállalkozó méretű nyúltelepekről kerül ki. Az intenzív mellett elkezdődött a természetszerű nyúltartás.

Az angóranyúl-tenyésztés a II. világháború utáni erőteljes visszaesést követően a 80-as években újabb fénykorát élte. Magyarország a vágónyúl mellett Európa legnagyobb angóragyapjú-exportőre lett. A gyapjú árának esése miatt azonban a termelés hirtelen leesett és az elmúlt években az angóratenyésztés gyakorlatilag megszűnt.

Oldal: A nyúl eredete
Német óriás nyulaim - © 2008 - 2024 - nemetoriasnyulaim.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat